Habos nedű, amely Rejtő Jenőnek is ízlene

Rejtő Jenő alighanem inkább a sört szerette, mivel könyveiben borról, borászatról nem sokat beszél, annál többet viszont a kültelki vagányokat, álruhás uralkodókat jókedvre derítő habos nedűről, no meg a sörcsempészekről. Nem tudom, mennyi valóságalapja van ennek a felvetésnek, de ha igaz, akkor ettől csak még jobban kedvelem a magyar szórakoztató irodalom népszerű alakját. De hogy jön Rejtő Jenő az elmúlt hét folyamán piacra dobott új sepsiszentgyörgyi sörhöz? Egyszerűen: a név miatt. A közkedvelt író egyik regényében ugyanis a Lucretia nevet viseli a sörcsempészek szkúnere (kétárbocos vitorlás ez a gyorsabbik fajtából), és a Lucretia Schooner névre hallgat az újdonsült megyeszékhelyi sörműhely és az általuk főzött serital is. És igen: közel két évtized után újra van saját söre Sepsiszentgyörgynek.

Az elmúlt hétvégén volt alkalmam meglátogatni a szépmezői ipari parkban működő sörfőzdét és megkóstolni a söreiket. Csak zárójelben jegyzem meg, ízlettek a serek. Házigazdánk az 51 esztendős, gyergyószentmiklósi származású építész, Szabó Rudolf volt, aki a Lucretia Schooner egyik megálmodója is egyben. A rögtönzött főzdelátogatás és termékbemutató, kóstoló után a „gyárlátogatás” kötetlen, baráti hangú beszélgetésbe váltott – ekkor vallottam be, hogy már régóta vártam erre a lehetőségre, mivel ismerősök révén tudtam az új szentgyörgyi sörfőzde tervéről. Örvendtem is a találkozásnak, s nemcsak azért, mert kiváló sörökkel, izgalmas új ízekkel ismerkedhettem meg, hanem azért is, mivel ebben a történetben is visszaköszönt az az alapigazság, hogy a kemény és a kitartó munka előbb-utóbb meghozza – jelen esetben habos – gyümölcsét. Lucretia Schooner név alatt április 22-től négy igen-igen finom sörféleséggel – egy pilseni, egy red ale és két IPA típusú nedűvel – gyarapodott a székelyföldi és az erdélyi kézműves seritalok repertoárja. A sörökről, a kezdetekről és a tervekről hadd beszéljen inkább Rudi – remélem, nem haragszik meg, hogy én is így szólítom –, aki 1996 óta lakik Sepsiszentgyörgyön, így már joggal mondhatja magát háromszékinek.

Szabó Rudolf, a sörfőző építész | Fotók: Tibodi Ferenc

– Sepsiszentgyörgy sohasem a sörről volt híres, így felmerül a kérdés, hogy egy háromszéki emberben miként fogant meg a sörfőzde indításának ötlete?
– Három évet dolgoztunk Prágában, ahol építkezéssel foglalkoztunk, és amikor belebotlottam az első kis kézműves sörfőzdébe, egyből rabja lettem ennek. Ott láttam meg igazából azt, hogy mit jelent a kézművessör-forradalom: amikor elkezdtük a munkát, „mindössze” huszon-egynéhány főzde működött Prágában és környékén, amikor végeztünk, már több mint negyvenet számoltunk. Többet is meglátogattunk, a tulajdonosok készségesen álltak szóba az érdeklődő vendégekkel, akkor láttuk, hogy ez teljesen emberi lépték, és akár mi is meg tudnánk valósítani. Én addig is szerettem a sört, de igazából ott nyílt ki előttem a világ. Akkor és ott döntöttük el, hogy jó lenne, ha itthon is kóstolhatnánk, ihatnánk ilyen söröket.

– Mikor tettétek le saját sörműhelyetek „alapkövét”?
– Miután elhatároztuk, hogy többet nem fogunk külföldön gyűrődni, hazajöttünk, és olyan dolgot akartunk csinálni, amit szeretünk is. Ez volt a sör. Nem mintha az építészet nem lenne érdekes, de amit mi végeztünk, az vitatkozásokkal, veszekedésekkel ment csak előre. Öt évvel ezelőtt vágtunk bele ebbe a projektbe, több helyszínt megnéztünk, és anyagi megfontolásból esett a választás a szépmezői ipari parkra. Hosszas keresgélés után találtunk rá a mostani épületünkre, s márciusban múlt négy éve annak, hogy letettük a szándéknyilatkozatot a helyiség kibérelésére. Ez volt a mi alapkövünk, utána következett az engedélyeztetés nehézkes folyamata. Egy kézműves sörfőzde mindenki számára újdonság. Nekünk is ugyanannyira új volt, mint azoknak az intézményeknek, amelyekkel az engedélyeztetés kapcsán dolgunk volt, így a törvénykezést együtt tanultuk meg azokkal a szervekkel, amelyek a követelmények betartását számonkérik majd. Szerencsére, január végére összeállt minden, s az elmúlt hét folyamán megkezdtük a sörünk értékesítését.

– A Lucretia Schooner név ismerősen cseng számomra, mit kell tudni a névválasztásról?
– A szkúner egy vitorláshajó-típus, amit gyorsasága miatt egykor kereskedők, kalózok és csempészek egyaránt előszeretettel használtak. Rejtő Jenő A láthatatlan légió című regényében jelenik meg a Lucretia Schooner, amely egy sörcsempész hajó. A történet szerint a viharos idő miatt a kikötőben rekedt hajó kapitánya és legénysége beül egy kocsmába, előbb a rakományt, aztán magát a hajót is elkártyázzák, végül verekedésbe torkollik a történet. Több név volt, amelyből választhattunk, megnéztük azt is, hogy milyen neveket lehet levédetni, sok osztás, deriválás után esett a választásunk a Lucretia Schoonerre. Olyan nevet akartunk, amely kötődik hozzánk, hogy szerencsés volt-e a névválasztás, az majd megválik. Egyébként a Lucretia Schooner egy létező hajtó, valószínűleg Rejtő is onnan merített, az eredeti neve pedig Johanna Lucretia Schooner, s a mai napig is vízen van és múzeumhajóként működik.

– Rejtő könyvében a Lucretia szkúnerrel angol sört csempésztek… Ti milyen sört fogtok becsempészni a háromszéki boltokba, kocsmákba, éttermekbe?
– Kínálatunkban jelenleg négyféle sör található. Egy pilsner, amelyet ismernek az emberek, hiszen ehhez vagyunk szokva. A kézművessör-forradalom révén azonban a fogyasztók az egyéb új típusokkal is megismerkedtek, így a pilsner mellé felvettünk egy ír típusú vörös ale-t, illetve két IPA-t. A közeljövőben majd barna söröket, portert és stoutot is fogunk készíteni, s valószínűleg kipróbáljuk a búzasört is.

 

– Jó sörhöz jó alapanyag kell. Honnan szerzitek be ezeket, hiszen idehaza nagyon szűkös a kínálat még úgy is, hogy egykor Romániában jelentős volt a komlótermesztés?
– Azt szinte mindenki tudja, hogy például Maros megyében jelentős komlóültetvények vannak, de azt már kevesen, hogy egykor Illyefalva is komlótermelő vidék volt. Mielőtt belevágtunk volna a sörös projektünkbe, egy kicsit kutakodtam Sepsiszentgyörgy sörtörténelme után, és ekkor derült fény erre. Továbbá azt is megtudtam, hogy a XIX. század végén, a XX. század elején szász sörfőző mesterek Illyefalvára jártak komlót vásárolni. Sajnos, most senki sem foglalkozik ezzel, pedig a klíma adott, s ha akkor tudtak komlót termelni, akkor most is lehetne, és igény volna rá. Söreink alapanyagát mi külföldről hozzuk be. Jelenleg Magyarországról érkező cseh, német, amerikai és angol komlót használunk. Két malátabeszállítónk van, egy német és egy angol, az utóbbitól holland közvetítéssel érkezik az alapanyag.

– Jó receptre is szükség van egy finom sör elkészítéséhez. Ezeket ti magatok állítottátok össze?
– Csíkszeredai a sörfőző mesterük, Tankó Györgynek hívják, ő az, aki segít nekünk és felügyeli a sörkészítési folyamatot. Mivel a cseheknél döntöttünk a sörműhelyünk megalapításáról, és az ottani habos nedűkkel barátkozva fogant meg bennünk az ötlet, úgy határoztunk, hogy cseh alapanyagokból – köztük a Saaz komlóval – főzzük a pilsnert. Ennek a receptjét a sörfőző mesterünkkel együtt dolgoztuk ki, az ír típusú vörös ale viszont teljes egészében az ő alkotása. Az IPA-t én raktam össze otthoni körülmények között, konyhában főzve, pincében érlelve, s többszöri próbálkozás után alakult ki a recept.

– Mi az a sörmennyiség, amelyet most el tudtok készíteni?
– Egyszerre 500 liter sört tudunk főzni, az érlelési kapacitásunk jelenleg 10 ezer liter. Ha sörtípusonként tartjuk a 20–25 napos érlelési időt, akkor havonta gyakorlatilag 10 ezer liter folyékony kenyeret tudunk készíteni. Az évszakoknak megfelelően a söreladás ingadozik, de mi úgy számolunk, hogy a maximális eladás mellett az évi 800 hektoliteres termelést tudnánk tartani.

– Az egyre bővülő hazai kézművessör-palettán a Lucretia Schooner hol fog elhelyezkedni?
– A Lucretia Schoonert megpróbáljuk és reményeink szerint sikerül is beszorítani a kézműves árkategóriába, ami azt jelenti, hogy az árak 8–15 lej közöttiek lesznek. Jelenleg 330 ml-es kiszerelésben áruljuk a söreinket, de valószínűleg a pilsnert félliteres üvegben is fogjuk palackozni. A sör igazi íze legtisztábban a csapolt változatban élvezhető, ezért azt szeretnénk, ha a gyártási kapacitásunk jelentős részét erre fordíthatnánk, ehhez azonban még eszközöket kell vásárolni.

– Úgy gondolom, nemcsak Sepsiszentgyörgyre és Háromszékre koncentráltok az eladással, hanem valamivel nagyobb léptékben gondolkodtok.
– Mostanáig a helyi vendéglőkkel, kocsmákkal vettük fel a kapcsolatot, s akik már hallottak rólunk, nagyon kíváncsiak arra, hogy mit készítettünk Szentgyörgyön. Így első körben Sepsiszentgyörgy, Kovászna megye és utána Brassó volt a célkeresztben, de ismerősök révén a sörünket már Hargita és Maros megyében is várják. Most csak erre a négy megyére fogunk szorítkozni, de nem zárkózunk el, ha Bukarest, Nagyszeben vagy éppen Kolozsvár felé is megtaláljuk az utat.

– Mekkora befektetés szükséges egy ilyen sörműhely beindításához?
– Egészen tág az intervallum aszerint, hogy az ember milyen minőségi szintet állít be magának. Mi arra törekedtünk, hogy a prémium kategóriába kerüljünk, és ott is maradjunk. Ennek megfelelően ezt a rendszert, amelyet magunknak kialakítottunk, 200 ezer euróból sikerült beindítani. A mienknél vannak sokkal több pénzből létrehozott főzdék, de nyilván, jóval olcsóbbak is.

– Feladtad már az alapszakmádat? Mennyire tekinted a sörfőzést jövőbeli megélhetési lehetőségnek?
– Még nem szakítottam az építészettel, de az a terv, hogy egyszer majd csak sörfőzéssel foglalkozzam. Ez nyilvánvalóan a következő években nem fog megvalósulni, de reménykedem. Én azt szerettem volna, ha nyugis körülmények között kézzelfogható dolgot tudjunk alkotni, aminek a pozitív visszaigazolása egyből elér hozzánk. Az építészetben sok a fejfájás, és csak a végén van egy kis öröm, mivel megszületik egy épület. Be kell vallanom, mi azt hittük, egy sörfőzde elindítása könnyebben megy, ez idáig az örömből kevés volt, ellenben az elmúlt időszakban a barátoktól, ismerősöktől kapott sok pozitív visszajelzés nagyon jólesett.

– Manapság egyre több a sörverseny, ti már gondolkodtatok termékeitek megmérettetésén?
– Szeretjük a kihívásokat, a versenyt, s valószínűleg meg is felelünk majd annak. A kézműves sörök világában a konkurencia mást jelent, mint amihez hozzászoktunk. Az emberek eddig a nagy gyárak söreihez voltak szokva, a kézműves sörök változatos ízvilága sokaknak még idegen. Pár évvel ezelőtt még sokkal nehezebb volt elfogadtatni az emberekkel egy új sört, most viszont könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen más sörfőzdék kitaposták az utat előttünk. Mindig igény van a változásra, így most nem újdonság kitölteni egy pohár IPA-t vagy éppen egy ale-t. Úgy látom, hogy a kézművessör-főzés emberibb léptékű, és ebből kifolyólag, remélem, sohasem lesz az, mint egy-egy nagy gyárnál, ahol csak a számok diktálnak. Szerintem mi nem is vagyunk annyira konkurensei egymásnak, inkább a piacot közösen betörő sörfőzdék vagyunk, amelyek segítik, erősítik egymást.

– Mit jelent számodra a sör?
– Az alkoholos italok közül a sört szeretem a legjobban, mindig is ízlett, még akkor is, amikor nem volt változatosság nálunk. Amikor életem első IPA-ját megkóstoltam, belém hasított a felismerés, hogy ez egy teljesen más dimenzió. Onnan kezdtem tudatosan keresni a kézműves söröket. Nyilván vannak kedvenc söreim, a sajátjaim között is van preferált. Az ember hangulatától függ az, hogy milyen sört iszik, ahogy újabban egyre inkább az is, hogy milyen ételt eszik. Akárcsak a borokat, a söröket is lehet ételekkel társítani úgy, hogy az egyik a másik ízét erősítse. A sörfogyasztást is lehet művelni, hiszen nem kell mennyiséget meginni, hanem elég a kicsi és a jó.

A Lucretia Schooner Sörműhely termékei:
* Lucretia Schooner Your Czech Pilsner – 330 ml | Alc. 4,5% vol. | 12ºP
* Lucretia Schooner Your Irish Red Ale – 330 ml | Alc. 5,5% vol. | 14ºP
* Lucretia Schooner Your Best IPA – 330 ml | Alc. 6,5% vol. | 14,5ºP
* Lucretia Schooner Your English IPA – 330 ml | Alc. 6% vol. | 14ºP