Argus Strong 7.0%

Kezdjük talán ott, hogy ezt az Argus Strongot még valamikor 2021 végén vásároltam a  sepsiszentgyörgyi Lidlben. Akkor még 7,0%-os alkoholtartalommal került a polcokra, azóta viszont mind külsejében, mind pedig erejében megújult: a jelenlegi változat már ismét 7,2% alkoholt kínál. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy maga a teszt is már jó ideje megvolt, csak valahogy most jutottam el odáig, hogy végre „papírra vessem” a tapasztalataimat. Nem ez az első találkozásom ezzel a sörrel: 2018 nyarán már véleményeztem egy 7,2%-os Argus Strongot, amely akkor átment a vizsgán, a mostani tesztalany viszont csúnyán megbukott, hiszen még az öt pontot sem érte el. Ez egyébként már a hetedik Argus sör, amely felkerül a Sörcsap ranglistájára: korábban a Black (6,5 pont), a Premium (4), az Unpasteurised (5), az IPA Radler (6) és a Session IPA (4) is a górcsövem alá került. Ahogy így végignézem ezt a sort, egyre inkább az az érzésem, hogy az Argus egy nagyon középszerű sör. Egy-két iható darab ugyan akadt közöttük, de egyik sem hagyott maradandó emléket.

FAXE 10%

A Sörcsap kétszázötvenedik értékelése, s ha őszinte akarok lenni, akkor a FAXE 10%-nál jobb sörnek is juthatott volna ez a megtiszteltetés. De ezt dobta a gép… A csalódást keltő Faxe Premium Collector’s Item 5% után bíztam abban, hogy a harcedzett és karakteres vikinggel fémjelzett márka következő terméke élvezetesebb lesz, de újfent csalódnom kellett. Azt mondják, hogy egy sör az nem sör, két sör az egy fél sör, így azt gondoltam meg tudok birkózni az egyliteres kiszerelésű FAXE-vel. És nem a mennyiség fogott ki rajtam, hanem az alkohol… Előlegben annyit kell tudni a mostani tesztalanyról, hogy egy erős világos sör, aminek 10 százalékos az alkoholtartalma. Ez mind az illatában, mind az izében komolyan visszaköszön, és én csak másfél pohárral tudtam meginni belőle, a többit viszont a kagyló nyelte el (ez az első ser, amit a blog közel ötéves pályafutása alatt hagytam kárba veszni). Igen, elöntöttem, mert a túlzottan erős folyékony kenyér valahogy nem volt az ínyemre! Kinek a pap, kinek a papné – mondták a barátaink, amikor megkóstolták ezt a seritalt, és bár ők is húzták az orrukat, mégis jobbra értékelték, mint én. Nálam megbukott a FAXE 10%, s a Perlenbacher Gold, az Argus Premium, a Székely Sör, a Csíki MézesSör és a Kingfisher társaságában erősíti a négyest kapott habos nedűk táborát.

Albacher Winter

Román téli sör, amelyet a Borszék ásványvizet is palackozó Romaqua Group Rt. dobott piacra valamikor az elmúlt évtized során. A reklámszlogenje szerint az Albacher Winter szebbé teszi a telet… De melyik telet, hiszen világéletemben nem éltem meg ennyire tavaszias decembert. A marketingesek fejéből továbbá az is kipattant, hogy az Albacher Winter ízt ad az ünnepeknek, azonban határozottan ki merem jelenteni, hogy volt jobb sör is a karácsonyi és szilveszteri asztalon. Ám mielőtt valaki félreértene, azt azért még el kell mondjam, hogy ez nem a világ legrosszabb habos nedűje, ennek ellenére gyenge, mint a harmat, és csak egy „fokkal” – jelen esetben fél ponttal – jobb mint a Tuborg Christmas Brew…

Chișinău Tare (Specială)

A Chișinău Blondă után következzen a moldovai sör erősebbik testvére, a 7 százalékos alkoholtartalommal rendelkező Chișinău Tare. A serital nevében szerepel a Specială szó is, ami magyarul annyit tesz, hogy különleges... Így előlegben elmondhatom, hogy ebben az aranysárga főzetben nincs semmi különleges, ezért sem értem, hogy miért is aggatták rá ezt az jelzőt.

Abbaye de Vauclair Blonde

A Lidl „apátsági söre”, amit a franciaországi Les Brasseurs De Gayantnél főznek. Korábban egy-két alkalommal már kóstoltam/ittam ezt a habos nedűt, ám amikor a teszt elkészítése céljából akartam venni egy üveggel belőle, többször meg kellett látogatnom az üzletet, mivel a sepsiszentgyörgyi sörkedvelők gyorsan elkapkodták. Egyszóval nagyon kelendő az Abbaye de Vauclair Blonde, még annak ellenére is, hogy a cukor mellett adtak hozzá mesterséges édesítő-, ízesítőanyag is... Furcsa ez a dolog, hiszen a címkén feltüntetett szárazanyag-tartalom (15.5°P) szerint raktak belé rendesen alapanyagot, és így magamban tettem fel a kérdést, hogy miért is kellett még jobban megspékelni ezt a folyékony kenyeret... A választ csak a francia sörmesterek tudják, akik így is egy korrekt aranysárga főzetet raktak össze.

Stejar

Mindig is kíváncsi voltam erre a sörre, s sokáig vadásztam is. Az üveges változatát kerestem (többek között a címkéje és kupakja miatt), de a szomszédságunkban lévő közértben valahogy sohasem volt kapható. Aztán egy ártatlan kis kocsmában/étteremben fedeztem fel, de éppen akkor nem volt hangulatom hozzá, így nem kóstoltam meg. Egy idő után meg is feledkeztem róla, és egy Mikuláskor, láss csodát, ott volt egy doboz Stejar a fényesre vikszolt bakancsomban. Felemás volt az örömöm, mintha már előre tudtam, hogy nem fogom a szívembe zárni a román rögbi és válogatott főszponzorát.