Még 2017-ben írtam a Dreher Classicról, amely a kedvenc magyarországi nagypályás söröm. Akkor úgy fogalmaztam, hogy ezt a seritalt bármikor és bárhol meg tudom inni, mivel markáns ízével, kellemes illatával és nem utolsósorban roppant elegáns külalakjával fogott meg. Azóta sok víz lefolyt az Olton és a Dunán, s 2019 februárjában olvastam valahol az interneten, hogy velejéig megváltozott a Dreher: új márkalogó, új csomagolás, új recept és új név. Mivel nagyon kíváncsi lettem, az első adandó alkalommal beütöttem az orrom a sepsiszentgyörgyi Merkúr üzletbe (itt rendszeresen kaphatóak a különböző Dreher termékek), és láss csodát, ott az új Dreher. A névkülönbség egyből szembetűnő volt, hiszen a Classicból Gold lett, továbbá a dobozon ott pompázott a felfrissült logó és az 1945-ben a visszavonuló német haderő által felrobbantott régi budapesti Erzsébet híd fotója. Kóstolás után jött az újabb meglepetés: az új sörnek lágyabb az íze, mint az elődjének, és az összetevők közül hiányzik a kukoricagríz. Az utóbbi dolognak különösen örvendtem, mivel a kukorica a gagyibb, a silányabb minőségű, az olcsóbb serek hozzávalója, és úgy vélem, hogy ezzel a Dreher megszabadult, levette magáról a régi, ütött-kopott ruháját.
