A Peroni Nastro Azzurróval 2006-ban a marosvásárhelyi Félsziget alkalmával hozott össze a sors, és akkor meg is ittam egy üveggel belőle. Finom volt, de drága is egyben, és valahogy mostanáig elkerültük egymást. Még a 2012-es torinói kirándulásom alkalmával sem találkozott az utunk, de nem is bánom, hiszen ez a talján serital majdnem megbukott a Sörcsap tesztjén. Csak 4,5 pontot kapott… A sör története az észak-olaszországi Vigevano városából indult, ahol Francesco Peroni 1846-ban alapította meg főzdéjét, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az itáliai félsziget legnagyobb sörgyártójává váljon. Száztizenhét évvel később, azaz 1963-ban a Birra Peroni alapítójának unokaöccse, Carlo Peroni Rómában alkotta meg a Peroni Nastro Azzurrót. A reklám szerint azóta is nagy szakértelemmel főzik a prémium köntösbe öltöztetett Peroni Nastro Azzurrót, amely kizárólag kiváló alapanyagok – többek közt kukoricadara – felhasználásával készül. Hmmm… A habos nedű a nevét egyébként az SS Rex hajónak és legénységének tiszteletére kapta, amely – mivel 1933-ban a legrövidebb idő alatt, mindössze négy nap és tizenhárom óra alatt szelte át az Atlanti-óceánt (a hajó a rekordot 1935-ig tartotta) – egyetlen olasz óceánjáróként nyerte el a leggyorsabbaknak járó Blue Riband (Kék Szalag) díjat.
A vásárhelyi afférunk előtt soha nem gondoltam úgy az olaszokra, mint egy igazi sörfőző nemzetre, s szerencsére nem is a Peroni Nastro Azzurro révén kell megítélni őket. Ma már tudom, hogy ők is tudnak jó folyékony kenyeret készíteni, viszont mostani tesztalanyuk valamiért nem nyerte el a tetszésemet, és egyáltalán nem ízlett. Az alsóerjesztésű Nastro Azzurro illata halványan édes és roppant semleges, felejtős.
Talpas pohárba öntöttem ki az aranysárga főzetet, amelynek nagyon vékony és módfelett gyorsan elillanó volt a fehér habkoronája. Zamata gabonás, aromájához hasonlóan édeskés, malátás, amit egy leheletnyi vékony komlósság kavart fel. Ízjegyeiben a mediterráneumot kellene felidéznie, ehhez képest vizezettnek, valamint karakter nélkülinek tűnt.
Egyáltalán nem testes, mintha kissé túltolták a szénsavasságát, utóíze pedig enyhén savanykás, és semmi egyéb… Nem mondom azt, hogy nem ajánlom, mert nem tudhatom, hogy kinek tetszik ez az olaszosan „frissítő ízvilágú” sör. Ahogy máskor is írtam: kinek a pap, kinek a papné. Egészségünkre!
Gyártja: Birra Peroni Industriale S.p.A.
Származási hely: Olaszország
Itt vásároltam: Penny (Sepsiszentgyörgy)
Ára: 3,75 lej
Kiszerelés: üveg
Mennyiség: 330 ml
Alkoholtartalom: 5,1%
Eredeti extrakttartalom: 11,5ºB
IBU (keserűségi index): –
Színe: aranysárga
Összetevők: víz, árpamaláta, kukoricadara, komló, komlókivonat
Típus: világos sör (pale lager)
A sör pontszáma: 4,5/10
Ebből fogyasszuk: lageres pohár
Megérte megkóstolni: igen
Újra vennék/innék: ha nincs más
Weboldal: –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése