Jómagam sem tudom megmagyarázni, hogy miért, de a Hoegaarden Witbierre mindig is úgy gondoltam mint a burzsoák, a sznobok sörére. Talán a túlzottan világos színe vagy éppen a kocsmákbéli borsosabb ára vezetett ennyire félre, mert amikor én is megkóstoltam, akkor tört rám a felismerés, és rá is kellett jönnöm, hogy ez egy igazán finom habos nedű. A mostani sörkritika főszereplője egy klasszikus belga búzasör, aminek az eredete egészen 1445-ig nyúlik vissza. A feljegyzések szerint Hoegaardenben kissé savanyú búzasört készítettek, de miután a helyi szerzetesek narancshéj és koriander hozzáadásával kezdtek el kísérletezni, minden megváltozott, és megszületett a mára már világhírű serital receptje. A 18. század elején a flamand faluban nem kevesebb mint tizenkét főzde üzemelt, ám ezek száma 1726-ra már harminchatra nőtt. Bő két évszázaddal később a bőség és a felvirágzás időszakát hanyatlás követte, s 1957-ben bezárták az utolsó, még működő főzdét (Brouwerij Tomsin). Nyolc esztendővel később a hoegaardeni születésű Pierre Celis feltámasztotta a helyi sörfőzést olyannyira, hogy a 80-as évek derekára már 75 ezer hektoliter sört tudott előállítani. A sörgyár 1985-ben egy tűzvész során elégett, de ez sem törte meg a Hoegaarden sikertörténetét. Azóta ez a különleges ízvilágú folyékony kenyér meghódította az egész világot, s Európán kívül Észak-Amerikában, Ausztráliában és Ázsiában is kedvelik. Most a witbier (fehér sör) kapcsán azt is megtudtam, hogy a fehér megjelölés Belgiumban, Németországban és más országban is búzasört jelent… Ahogy a közmondás tarja: a jó pap is holtig tanul.
Na, de lássuk, milyen is pontosan a roppant minimalista, mondhatni dísztelen csomagolású – egyszerű, barna üveg, fehér címke, amire különösebb elképzelés nélkül aggatták fel a szöveget/az információt – serital. Egyenes falu pohárba öntöttem ki az élesztőtől opálos világossárga nedűt, aminek a majdnem kétujjnyis fehér habkoronája gyorsan összeesett.
A Hoegaarden Witbier illata fűszeres, citrusos, amit a búza lágy aromája egészít ki teljesen. Íze összetett: a korty eleje még savanykás, s csak ezután mutatkozik meg a sör igazán frissítő zamata. Alapjáraton a búza dominálja az ízét, amihez nagyszerűen kapcsolódik a gyümölcsös – banán, narancs –, korianderes jelleg. A hozzáadott cukor miatt van neki egy édeskés, mézes felhangja is, ami pont még belefér ebbe az ízcsokorba. Annak ellenére, hogy ivás közben a felsőerjesztés Hoegaarden pezsgető benyomást kelt, meglepően enyhe a szénsavassága.
Kellemes, nem érződik benne az alkohol, utóíze pedig valamelyest csípős, savanykás, és itt mutatkozik meg a komló keserűsége is. Összességében ez egy korrekt witbier, ami simán felveszi a harcot a jobbnál jobb német búzasörökkel, csak ne lenne ennyire drága… Tudom, a minőséget meg kell fizetni, de akkor is… Mindenképp ajánlom, s egy biztos: máskor is veszek magamnak belőle. Egészségünkre!
Gyártja: Brouwerij Hoegaarden
Származási hely: Belgium
Itt vásároltam: Amigo (Sepsiszentgyörgy)
Ára: 9,30 lej
Kiszerelés: üveg
Mennyiség: 330 ml
Alkoholtartalom: 4.9%
Eredeti extrakttartalom: 11.7ºB
IBU (keserűségi index): 15
Színe: opálos világossárga
Összetevők: ivóvíz, árpamaláta, búza, koriander, narancshéj, sörélesztő, komló, cukor
Típus: belga búzasör (belgian white beer)
A sör pontszáma: 8/10
Ebből fogyasszuk: tumbler vagy búzasörös pohár
Megérte megkóstolni: igen
Újra vennék/innék: igen
Weboldal: hoegaarden.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése