Reneszánszukat élik a kézműves sörök

Fotók: Pexels

Egy kisüzemi sörfőzde éves szinten legfeljebb hatmillió hordónyi (hozzávetőleg 702 millió liter) sört készít, túlnyomórészt tradicionális alapanyagok felhasználásával – írta az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány legújabb elemzésében. Ebben arra is kitérnek, hogy a kézműves sörök napjainkban reneszánszukat élik: a globális kézműves sörpiac értéke hozzávetőleg 103 milliárd dollárt tesz ki, ez a mutató 2032-re 280 milliárd dollár fölé emelkedhet. Hogy mit is jelent pontosan a kézműves/kisüzemi sör (craft beer) kifejezés, meglehetősen nehéz definiálni. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kézműves sörök napjainkban reneszánszukat élik, elterjedésük robbanásszerű volt.

A kézműves sörfőzés jellemzői

Az American Brewers Association meghatározásából kiindulva három jellemző együttes meglétével írható körül a kézműves sörözés fogalma.

* Egy kisüzemi főzde éves szinten legfeljebb 6 millió hordónyi (hozzávetőleg 702 millió liter) sört készít, túlnyomórészt tradicionális alapanyagok felhasználásával.
* Egy külső, a termelésben részt nem vevő alkoholipari szereplő tulajdonrésze a vállalkozásban nem haladhatja meg a 25 százalékot.
* A kézműves sör tehát egy apró, független főzde által elkészített ital, amelyet jóval alacsonyabb mennyiségben állítanak elő, és általában drágábban értékesítenek nagyüzemi társainál.

A gazdag sörkultúrával rendelkező nemzetek – így például Németország, Csehország vagy éppen Belgium – esetében különösen nehéz megállapítani, mely főzdék tartoznak e körbe. „A kisebb főzdék termékei leginkább lokális szinten népszerűek, de a globális versenyben gyakran teljességgel ismeretlenek maradnak” – fogalmaz írásában Fetter Bálint, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány külső junior elemzője. Németországban például a sörfőzés több mint ezeréves múltra tekint vissza, korábban ez a tevékenység szoros összeköttetésben állt az egyházzal: a 9–13. század folyamán elsősorban szerzetesek készítettek magas alkoholtartalmú italokat.

Globális kisüzemi körkép

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kézműves sörök napjainkban reneszánszukat élik, ám robbanásszerű elterjedésüket egy meglehetősen hosszú, úgynevezett homogenizációs időszak előzte meg. A 20. század során, egészen az 1980-as évekig a kisebb sörgyárak rendszerint tönkrementek, beszüntették tevékenységüket, vagy nagyobb tőkével rendelkező vetélytársaik egyszerűen felvásárolták őket. A hajdani Csehszlovákiában például a szocialista államosítási törekvések következtében 1989-re mindösszesen egy kisüzemi szereplő maradt fenn.

A Zenith Advisory jelentése szerint 2016-ban világszerte 19 ezernél is több sörfőzde üzemelt, amelyekből hozzávetőlegesen 17 700 volt kézművesnek tekinthető. Ami a területi eloszlást illeti, közülük 4750 az Egyesült Államokban, 1655 az Egyesült Királyságban, 1295 pedig Németországban működött. Eközben Európában, 2015 és 2020 között a kisüzemi főzdék száma csaknem megduplázódott. Összefoglaló jelleggel azt mondhatjuk, hogy 2022-ben a globális kézműves sörpiac értéke 103,2 milliárd dollárt tett ki, amely mutató – 10,6 százalékos évenkénti növekedési ütem mellett – 2032-re a 282,6 milliárd dollárt is elérheti.

Magyar trendek

Magyarországon először a 19. század során nyíltak kereskedelmi célzattal sörfőzdék, sikerüket német és cseh sörfőző mesterek alapozták meg. Egészen a második világháború kitöréséig a magyar sörkínálat nagy nemzetközi elismerésnek örvendett, ám 1945 után az addig jellemző sokszínűség helyett a tömeggyártás került a középpontba.

A magyar kézműves sörfőzés feltámadásának szempontjából a 2011 májusában megrendezett Főzdefeszt jelenti a legfontosabb mérföldkövet. Három nap alatt nagyjából 10 ezer látogató fordult meg itt, a legtöbb árus készletei rögtön az első este kifogytak. Az eseményeket követően számos, a hazai sörforradalom második hullámában kulcsszerepet játszó gyártó – például a Monyo vagy a Mad Scientist – vált mára országosan ismertté. (Forrás: Világgazdaság / Horváth Éva)