 |
| Fotó: Pixabay |
A rendszerváltás óta a belső-magyarországiak kapcsolattartása az elszakított nemzetrészekkel könnyebb és intenzívebb lett. Ez a vendéglátásban és a gasztronómiában is éreztette hatását. A magyarországi minőségi bor-, pálinka- és sörkészítés az anyaországon kívül szakadt magyarságra is jótékony hatással van. A kedvező szabályozásnak köszönhetően az anyaországban a 90-es évek elején több száz helyi sörfőzde alakult, ám a multik térfoglalása és a magyar söripar esztelen privatizálása után a jogszabályok szigorodtak. Bő egy tucatnyi sörfőzde maradt fenn, és élte meg a „sörforradalom” kezdetét a 2010-es évek elején. Mára a kézművesnek nevezett sörök világában egyértelmű rétegződés alakult ki.
A csúcsminőséget kínáló „kézművesek”
Jelenleg Magyarországon élen állnak a 2016. augusztus 19-én zászlót bontó Kraft Szövetség főzdéi, a Hedon, a Monyó, a Mad Scientist, a Hoptop, a Horizont, valamint a szövetséghez tartozó néhány neves gerilla, az Armando Otchoa, a Balkezes, a Rothbeer és az Uradalmi sörmanufaktúra. (A gerillák lényegében bérfőzők, akiket megszokásból nevez így a szakma, de tevékenységük törvényes.) A rendes tagok mellett akad még néhány csúcssörökkel jelentkező főzde és gerilla, amely valamilyen okból nem csatlakozott a szövetséghez (pl. Brew Your Mind, First és a Hopfanatic).
 |
| Fotó: Facebook / MONYO Brewing Co. |
A szövetség tagjai első sajtótájékoztatójukon elmondták: arra törekednek, hogy söreik kreatívak, finomak, időtállóak és minőségiek legyenek. A sörök megalkotói kifejezetten büszkék alkalmazott csúcstechnológiájukra, és nem tekintik a kézművességet erénynek. Másrészt azért is tartották fontosnak megkülönböztetni magukat a „kézművesektől”, mert ez utóbbi jelzővel több silány minőséget előállító kisüzem már lejáratta a kategóriát. A második szinthez tartoznak a kiemelkedően jó minőségű főzdék, a Békésszentandrási Serfőzde, a Rízmájer, a Guri, az Ugar, a Fehér Nyúl, a Yeast Side, valamint a Reczer.
A futottak még kategória
Harmadik szint lenne a kézműves sörforradalom ikonikus főzdéinek a köre, amelyek nem tartottak lépést a többiekkel, de megbízható minőségű söröket készítenek, ilyen a Bigfoot, a Győrzámolyi főzde, a Stari, a Kecskeméti Sörmesterek vagy a magyarhertelendi Kapucinus. A kettő közé sorolnám a Fóti sörfőzdét, amelynek vannak kiemelkedő főzetei. Szintén a két kategória között van az Etyeki Sörmanufaktúra, a gyulai Corner, a Reketye, a Fűtőház, a Zentus, valamint a Legenda is, amely 2013-ban még a zászlóvivők közé tartozott. Végül a negyedik szint az átlagos vagy egyes esetekben gyenge söröket készítők tábora, pl. a Mister, a szegedi Boszorkány, az Orgoványi és sok más.
 |
| Fotó: Facebook / Kecskeméti Sörmesterek |
A csíkszentsimoni felhozatal derűs és árnyoldalai
Erdélyben a legismertebb magánkézben levő sörfőzde a csíkszentsimoni, amely némiképp megosztja a közönséget. Vannak, akik gyengének, középszerűnek ítélik söreiket. Jómagam nemcsak a karakteresen magyar marketing miatt kedvelem, hanem azért is, mert képes a tisztes minőséget hosszú távon és baráti áron kínálni: a nagyipari dömpingsöröknél alig drágábban tesz a fogyasztó asztalára jó ízű nedűt, amely a mindennapok söre lehet azok számára, akik hajlandóak kicsivel többet fizetni a szimbolikáért és azért, hogy a gyártó szerint erjedésgyorsító enzimek nélkül készült italt fogyasszon.
 |
| A csíkszentsimoni sörgyár palackozó gépsora. A Csíki Sör már rég túljutott Székelyföld határain | Fotó: csikisor.hu |
A csíki gyár alapsöröket készít, ezért eleve nem tervez ínyenceknek készült főzeteket. Célközönsége a nemzetben gondolkodó átlagfogyasztó. Közben kínálata bővül. A világos sörök – a Tiltott Csíki Sörhöz igen hasonló Székely Sör, a Csíki Krémsör, valamint a Barna Sör – megítélésem szerint a mindennapok jó sörei. A Mézest túl édesnek találom, a gyümölcsös sörökért eleve nem rajongok, de itt azért is fenntartásaim vannak, mert a legyártott mennyiséget tekintve erősen kételkedem abban, hogy be tudnak szerezni annyi málnát és áfonyát, amennyi szükséges lenne. Arról nem is szólva, hogy a sörök árának is magasabb kellene lennie, ha egyáltalán nem használnának gyümölcspótló aromákat...
Kézműves sörfőzdék Erdély-szerte
Kolozsváron indult a Bere a la Cluj, a Kutuma, a Klausenburger, valamint a Hophead. Tudtommal az első kettőnek magyar kötődése is van. Ezek tisztes minőséget nyújtó főzdék, amelyeket a magyarországi második vonalhoz sorolnék. Temesváron a Bereta egyértelműen a kraft sörök világát idézi igényes, kreatív főzeteivel. A szintén temesvári Terapiát a harmadik szinthez sorolnám. Legjobb sörüknek, a Citrinnek igen nagy a technológiai bizonytalansága: talán egyetlen sör esetében sem futottam bele annyi hibás, megsavanyodott palackba. A bánsági Ferencfalván működik a Sara, amely valóban kézműves termék, de a minőség folyamatos megtartására nem képesek. Esetükben is elég sok mellészaladt erjedésre utaló palackkal találkoztam. Választékuk a harmadik, azaz a még ajánlott kategóriába tartozik. Nagyszebenben működik az 1717, amit a kettes és hármas szint közé helyeznék, söreik helyben és az egyetemi városokban lelhetőek fel.
 |
| Fotó: Facebook / Bereta TM |
Nagyvárosi választék
Az erdélyi kocsma- és vendéglővilág egyelőre adós a kézműves sörök fellelhetőségével. A nagyvárosok csúcsvendéglőinek egy része beiktatta italválasztékába azokat, de jó sört még e városokban is legfeljebb tucatnyi egységben vásárolhatunk. Beszédes és szomorú tény, hogy a Gault Millau-kalauz által Erdély legjobb vendéglőjének tartott kolozsvári Baraccában csak kommersz sörök vannak. A kincses városnak egyébként üde színfoltja a Bleriot, ahol magyarországi söröket is kínálnak a legjobbaktól. Temesvár három legjobb sörözője a Bibliotheka, a Reciproc és a Viniloteca. Megjegyzendő, hogy a Terapia méreténél fogva sok átlagos vendéglőnek is szállít a városban, mint ahogy a Tiltott Csíki Sör is meglehetősen elterjedt a Székelyföldön, de azon kívül is.
 |
| Fotó: Facebook / Reciproc |
A száz-kétszázezres városokat nézve Aradon kiemelkedő söröző a Joys Pub, de kínálnak tisztes sört a K2-ben is. Nagyváradon nemrég nyitott a Tom Beer, amely saját árut kínál. Igényes a Lokal, amelynek tulajdonosai alighanem magyarok, hiszen Facebook-oldalukon szerepel a régi utcanév is (Nagysándor József u.). Szatmárnémetiben a magyar színház kocsmájában kapható néhány kiemelkedő, zömmel anyaországi sör, Sepsiszentgyörgyön impozáns a Szimpla minőségi sörválasztéka, Nagybányán a Colonello az úttörő, ahol az csíkszentsimoniak uralják a csapokat, de a palackos választékot szélesítették a Kutuma italaival. Jó hír, hogy a hazai minőségi sörök bekerültek a nagyobb üzletláncok kínálatába, ezek közül a legszélesebb és legigényesebb sörválasztékot az Auchan tartja.
Az ár a perdöntő
Jogos a kérdés, hogy miért ennyire lassú a minőségi sör terjedése. Ennek több oka is van. Az első a nagyipari ellenszél. A multisörök gyártói annyira kisstílűek, hogy még a 10 százaléknál kisebb piaci szegmens is zavarja őket. Fő eszközük, hogy több vendéglátó-ipari egységgel kizárólagos szerződést kötnek igen kedvező feltételekkel, így kizárják a kisebb sörfőzdék konkurenciáját. Másik eszközük, hogy dömpingáron dobnak piacra olyan söröket, amelyek az átlagos fogyasztó számára szinte ugyanazokat az ízeket hordozzák, mint a kis főzdék sörei.
 |
| Fotó: Pixabay |
A minőségi sörök legproblematikusabb pontja a fogyasztó szempontjából az ár. A költségek a volumennel együtt értelemszerűen csökkennek: kevesebbet előállítani sokkal drágább, akár könyvről, újságról, borról vagy sörről legyen szó. Ráadásul a „kicsiknek” kedvezőtlenebb piaci körülmények között, nagyipari ellenszélben kell talpon maradniuk. Jobb, ezért drágább alapanyaggal – malátával és komlóval – dolgoznak, komlóból többet is használnak. Érthető, hogy egy jó sör ára négy vagy ötszöröse a tömegsörének.
A fogyasztói igény növekedésével várhatóan Erdélyben is elterjednek a minőségi rétegsörök, de átütő sikert soha nem fognak elérni. Ez egyébként nem is cél. A rétegsörök megmaradnak az értők és a sznobok italának, akárcsak a minőségi borok vagy töményitalok. Fontos viszont, hogy akik erre igényt tartanak, azok könnyedén megvásárolhassák. Ez nagyobb városokban már most is megoldható. (Forrás:
Erdélyi Napló / Dorozsmai Endre)
