 |
| Fotók: Maszol.ro |
„O’ zapft is!” A hordó
megcsapolva! – hangzott két ütés után, szabad folyást engedve
a sörnek és az általános jókedvnek a már kilencedik alkalommal
megszervezett szatmári Oktoberfesten. Kilencedik éve jön házhoz a müncheni sörfesztivál, hiszen nagytestvérével egy időben zajlott Szatmárnémetiben a Sathmarer Oktoberfest. Hagyományosan a
Svábház udvara alakult át miniatűr, de nem kevésbé hangulatos
Theresienwiesevé.
Szombaton kora délután vidám ritmusú
sramlizene hívogatta az érdeklődőket az udvarra, ahol annak
rendje s módja szerint szép virágkoszorús söröshordó várta a
csapra verést, míg a kockás terítős hosszú asztalok és a
faszénparázson piruló bajor-, illetve fehér kolbászok,
leberkäse-szeletek, a fehér terítők alatt lapító kisebb-nagyobb
sósperecek és császármorzsák a fesztiválozókat. A Német
Demokrata Fórum által kilencedik alkalommal megszervezett Sathmarer
Oktoberfest, azaz szatmári Oktoberfest illatos, ízletes, hangulatos
kellékei között egyre többen forgolódtak – ki a szatmári
svábok piros-fekete-fehér öltözetében, ki a hagyományos bajor
kantáros-térdnadrágban, valamint dirndliben és annak modern-mini
változatában, s három nyelven hangzottak a beszédfoszlányok
innen-onnan is.
Az egybegyűlteket Karl Heinz
Rindfleisch főszervező köszöntötte, majd felkérte Kereskényi
Gábor polgármestert: kapja fel a méretes fakalapácsot és verje
csapra a söröshordót. Ma már csak a hagyományőrzés felé tett
gesztusként illeti ez a feladat a polgármestert (legyen szó akár
a szatmári, akár a müncheni Oktoberfestről), egykor azonban
komoly jelentősége is volt, hiszen aki egy söröshordót sem tud
tisztességesen csapra verni, s pazarolva hagyja elfolyni az itókát,
az hogyan is lenne alkalmas egy város, egy közösség ügyes-bajos
dolgait igazgatni.
Nos, Kereskényi Gábornak van már
némi gyakorlata a csapra verésben, így a lelkes biztatások
közepette két ütésből sikerült is helyére tenni a folyékony
kenyér adagolóját, elhangzott az „O’ zapft is!” – „A
hordó megcsapolva!” startmondat, az első korsót pedig ugyancsak
hagyományosan Pataki Csaba tanácselnök tartotta a habzó itóka
alá, egy sungra, azaz szuszra lehúzva a tartalmát. E
minőségmegállapítást követően mindenki a hordó körül
tömörült s kortyolta jóízűen a stuttgarti sörgyárból
érkezett finomságot: a szervezők összesen 8 hektoliternyi barna
Baisingerrel és világos, szűretlen, nagyon puha fehér habú
Schwaben Bräu búzasörrel készültek szomjat oltani. Ez utóbbi
egyébként a „das echte Märzen”, azaz „eredeti márciusi”
jelzőt is viseli, ugyanis a modern technológia megjelenése előtt
a söröket csak a hideg hónapokban, októbertől márciusig,
esetleg április közepéig volt szabad készíteni, s a Märzen,
vagyis márciusi sör készült utoljára és hogy elálljon az új
sör érkezéséig, testesebbre, tartósabbra főzték.
Függetlenül hogy szőke vagy barna
volt-e a tartalmuk, a korsók gyorsan ürültek, nagy keletje volt a
finom falatoknak, s a vidám hangulatot előbb a bélteki
fúvószenekar, aztán a Gemeinsam német ifjúsági csoport műsora,
és DJ Mircea muzsikája vidámította még inkább. Vasárnap 10
órakor hagyományosan a Kálvária-templomban német nyelvű
szentmisén vettek részt az Oktoberfestezők, majd ismét a Svábház
udvara lett a fehér kolbász-pereckóstoló és szórakozás
célhelyszíne, kora délutántól a Covacs zenekar, majd a méltán
közkedvelt, Czier Zsolt vezette mezőfényi fúvósok szórakoztatták
a jelenlévőket, az idei szatmári Oktoberfest pedig a Karoler Trio
muzsikájával zárult. (Forrás: Maszol.ro | Hoffmann Anna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése