A Mosaic és a Prime után ez a harmadik Mammut sör, amit megkóstoltam, s amíg az elsőre 7, a másodikra 6,5 pontot adtam, a Pilsner mindössze 6-ost kapott tőlem. Jaj, mielőtt elfelejteném: komámtól kaptam ajándékba, másik három társával egyetemben; a negyedik a Mammut ICE, ami egy későbbi történet. Érdekesség a mostani tesztalanyommal kapcsolatban, hogy a 2022 márciusában Budapesten megrendezett nemzetközi kézművessör-versenyen bronzérmet szerzett a Pilsner kategóriában.
A német Privatbrauerei Kaiserdomtól már véleményeztem a Dark Lagert és a Pilsenert, most következik a Kellerbier Unfiltriert kritikája, de a sorban még ott van a Hefe-Weißbier mellett a Festbier és három Heritage Edition sör is. Díszes társaság, ugye? Na, de félretéve a tréfát, lássuk, hogy a mostani tesztalanyom jobb-e, mint a korábban elfogyasztott testvérei, amelyek közül egyik sem érte el a hét pontot.
A Franziskaner harmadik söre, amely felkerült a Sörcsap virtuális polcára. A Hefe-Weissbier Dunkel annak idején nyolc és fél pontot kapott tőlem, a Hefe-Weissbier Naturtrüb pedig egy erős kilencessel távozott a tesztről, most elöljáróban annyit elárulok, hogy a Franziskaner Helles sajnos nem tudta megközelíteni ezt a szintet, hiszen végül mindössze hat pontot érdemelt ki. Akárcsak több más germán sör, ez is a Brassó megyei Kőhalom Állomáson található Michell’s Marktból került hozzám még 2021-ben. Akkoriban javában dübörgött az üzlet a német termékeket forgalmazó boltban, ám az utóbbi két látogatásom során sajnos már nem sikerült újabb söröket beszereznem onnan. De ennyi nosztalgiázás bőven elég, lássuk, mit tud a Franziskaner Helles!
Hihetetlen, de a Budweiser King of Beers és a Miller Genuine Draft után a Samuel Adams Boston Lager mindössze a harmadik amerikai sör, amit megkóstoltam, teszteltem és véleményeztem. Őszintén szólva meglepett ez a szám, mert azt hittem, az elmúlt tíz évben jóval több tengerentúli sörital megfordult a poharamban, de úgy látszik, hogy tévedtem, mea culpa… Na de ami késik, nem múlik, és a jövőben biztosan lesz még alkalmam amcsi habos nedűt szüpürcsölni.
A Fuller’s London Pride a tizenharmadik angol sör, amely felkerült a Sörcsap terítékére. Ezt az ale-t a nyugat-londoni Chiswickben található, patinás Fuller’s Griffin Brewery főzi, amely a brit főváros egyik legrégebbi sörfőzdéje. A mai formájában működő Fuller, Smith & Turner partnerséget hivatalosan 1845-ben alapították, azóta pedig megszakítás nélkül zajlik ott a sörfőzés. A sörgyárat 2019-ben felvásárolta a japán Asahi Csoport, ám a hagyományok tisztelete jegyében a készítést meghagyták a történelmi és ikonikus londoni helyszínen.
Testvéréhez, a Gutenberg Original Helleshez hasonlóan a mostani tesztalanyomat is a Sepsiszentgyörgy központjában található, német termékeket forgalmazó üzletben vásároltam. Sajnos ez a serital is leginkább az ismeretlenségével keltette fel az érdeklődésemet, mert sem a külalakja, sem pedig később az ízvilága nem tudott igazán meggyőzni. A Helles korábban öt pontot kapott nálam a tízből, és sajnos a Gutenberg Original Pilsener sem érdemelt ennél többet.
A 2017-ben tesztelt és véleményezett Azuga Nepasteurizată után ez a második sör, amit megkóstoltam a kézművességre hajazó új Azugától. Már az elején le kell szögeznem a mostani alanyomról: ittam már jobb román búzasört, de ha ezzel kínálnak, nem fogom visszautasítani. A testvéréhez hasonlóan a Weißbier címkéje is krémszínű, vintage stílusú, amelyen a hangsúlyos márkanév alatt elhelyezkedő kék szalag és a sugaras háttérgrafika a bajor típusú, szűretlen búzasör prémium, tradicionális jellegét és hegyvidéki eredetét hirdeti. Mindezt egy fiatal szarvas rajza egészíti ki. Egy szó, mint száz: a dizájn roppant minőséginek hat, egyszerre letisztult és elegáns.
A lidl-s hatos pakk utolsó darabja, ami a Brouwerij Van Steenberge főzde egy újabb kalózos söre. A Piraat Triple Hop egy intenzív és modern belga sör, amely egyszerűen belopta magát a szívembe. Mivel kíváncsi voltam, mit is rejt a Triple Hop a sör nevében, segítségül hívtam Google-anyát (így poénkodnak lányomék az iskolában a netes keresőóriással), és rövid szörfözés után a következőket derítettem ki: a főzés során háromszor négy különböző komlót adnak a Piraathoz; továbbá a főzőben kétszer Saaz, Tetra és Aurora komló kerül a sörbe, majd a szárazkomlózás során adják hozzá a Cascade-et. A marketingesek szerint ez a négyféle komló összetett ízvilágot kölcsönöz a Piraatnak, és őszintén meg kell mondanom, hogy van igazság a mondandójukban...
A Lidlből vásárolt belga hatos pakkból már csak a Piraat sörök maradtak hátra, most a sima, klasszikus kalózos sör kerül terítékre, majd hamarosan érkezik a Triple Hop is. Mivel nem tudtam, mi köthető Belgiumhoz a kalózok kapcsán, rákerestem, vajon a Van Steenbergénél miért kapott egy sör ilyen nevet. Az interneten olvasgatva megtudtam, hogy a mai Belgium területéről (különösen Flandriából) számos hírhedt tengeri rabló és kalóz származott, többek között a 17. századbéli dunkerque-i magánkapitányok (privateerek) és Jan Mendoses, vagy éppen a 14. századi John Crabbe (Jean Crabbe), aki a kegyetlenségéről volt híres.
A Gulden Draak Classic egy igazi belga sörkülönlegesség, amit egy hatos válogatás részeként vásároltam a Lidlben. Már az elején le kell tisztázni azt, hogy testessége, magas alkoholtartalma miatt gyakran és sok helyen „árpabornak” is nevezik, ám igazából ez egy erős belga barna ale. A Gulden Draak flamandul annyit jelent, hogy Arany Sárkány, és mielőtt nekifogtam a sörkritika megírásához, olvastam ezt-azt erről a seritalról. A Brouwerij Van Steenberge sörfőzde 1982-ben dobta piacra ezt a folyékony kenyeret, amelynek neve és logója a genti sárkányhoz kapcsolódik. De mit kell tudni a genti sárkányról? Egy legenda szerint az arany sárkány eredetileg egy norvég király, Sigurd Magnusson hajójának orrdísze volt, ami ajándékként került Konstantinápolyba, majd innen vitték Bruggébe, és 1382-ben, a beverhouti csata után a genti lakosok hadizsákmányként megszerezték a sárkányt, és saját harangtornyuk tetejére helyezték, ahol a mai napig látható.
Sepsiszentgyörgy központjában van egy német termékeket – többek között sört is – forgalmazó üzlet, ahol néhanapján felfedezek egy-egy új habos nedűt. Akadt már köztük kellemes meglepetés, de csalódás is. Utóbbiak közé tartozik a Privatbrauerei Einsiedler Brauhaus által főzött Gutenberg Original Helles, amely kizárólag az ismeretlenségével keltette fel az érdeklődésemet: sem a külalakja, sem később az íze nem győzött meg. A nagyon egyszerű kinézetű söritalra csupán 5 pontot adtam, és úgy döntöttem, hogy a vele együtt vásárolt testvére, a Gutenberg Original Pilsener elfogyasztása után (ennek az értékelése várhatóan tizenkét sör múlva érkezik, de azt már most elárulhatom, hogy az sem kapott jobb jegyet) ettől a márkától több habos nedűt nem veszek és nem kóstolok.